Mit érdemes tudni a kerékpárláncról?
Előbeszéd – Szkíta őseink még lovon jártak, késői leszármazottaik azonban, az ezernyolcszázas évek vége felé, már ismerték a kétkerekű járművet és a kerékpárláncot is.
Anyagok – Az olcsóbb kerékpárláncok közönséges szénacélból, a drágábbak ötvözött acélból készülnek. A csapok és a görgők anyaga jobb minőségű, mint az összekötő lapoké (avagy hevedereké), és jellemzőiket rendszerint felületkezeléssel is javítják. A legdrágább láncok anyaga titánötvözet.
Felépítés – Manapság kétféle láncot gyártanak: egyiket az egyfokozatú, másikat a többfokozatú rendszerekhez. Mindkettő görgős hajtólánc, felépítésük azonban eltérő. A kettő közötti különbség a láncok belső lapjait összekötő görgőgyűrű (persely) meglétében, illetve hiányában mutatkozik. Az 1980-as években még a többfokozatú rendszerekhez gyártott láncokat is jobbára persellyel szerelték.
A görgőgyűrű nélküli lánc olcsóbb, oldalirányban valamivel hajlékonyabb, kevésbé van kitéve a törés veszélyének, továbbá szerkezete révén a kenőanyag is könnyebben jut el a csapokhoz. Hátrányaként róható fel, hogy jobban kopik, és valamivel kisebb a működési hatásfoka (a legjobb láncoké 98,6% körül van).
Általában egy belső- és egy külső szem alkot egy lánctagot. A belső szem lapjait egy-egy görgőgyűrű köti össze, s ezeken egy-egy görgő foglal helyet. Többfokozatú láncok esetében görgőgyűrű nincs, a görgők a belső lapok megfelelően kiképzett részén ülnek. A belső és külső szemeket a csapok fogják össze.
A csapokat legtöbbször fényesítik (újmagyarul: polírozzák). Végeiket sajtolással zömítik, peremezik, esetleg gombafej alakúra formálják stb. Részben a csapvégek kialakítása dönti el, mekkora erő kell a csap kipréseléséhez: általában 800 N (egy fokozat), 2500 N (egy fokozat, megerősített csapvégek), illetve 1000–2000 N (több fokozat).
A tömeg csökkentése végett a láncot könnyűfémből (titán) is gyártják, az ilyen alkatrész ára azonban elviselhetetlenül magas. A hétköznapi acél láncok esetében üreges csapokat alkalmaznak, illetve a lánc összekötő lapjait kivágással látják el.
BMX kerékpárokhoz hajlított hevederű hajtóláncot (félszemes láncot) is kínálnak. Az ilyen alkatrész jobban bírja a változó terhelést.
A lapok kialakításán élik ki a mérnökök alkotókészségüket. Többfokozatú láncok esetében a belső lapok belső élét lesarkítják, a külsőket gyakorta sajátos alakúra hajlítják, sajtolják stb., illetve olykor ezek éleit is sarkítják. Mindezen finomságok a lánc jobb illeszkedését szolgálják, illetve a váltást vannak hivatva könnyíteni. A 10–11 fokozatú láncok a felsőbb osztályokban még ezen is túltesznek, a lapok sajátos kiképzése miatt például nem lehet őket tetszőleges helyzetben felszerelni.
Nevesebb gyártók – Campagnolo, KMC Chain, Shimano, SRAM, Sunrace, Wippermann.
Méretek – A kerékpárlánc méreteit szabványok rögzítik. A csapok távolsága minden esetben ½ hüvelyk (12,7 mm). A görgők külső átmérője rendesen 7,75–7,77 mm, nagy ritkán kisebb valamivel (7,66–7,70 mm). A legfontosabb méret számunkra a csapszélesség. Szélességről beszélünk, s maradjunk is ennél, jóllehet a csapok hosszúságáról van e helyt szó. Különböző csapszélességű láncokat gyártanak. A szokásos csapszélességek a sebességfokozatok szerint:
- 1 s: általában 7,8–9,45 mm;
- 6 s: általában 7,8 mm;
- 7 s: általában 7,3 mm;
- 8 s: általában 7,1 mm;
- 9 s: általában 6,6–6,8 mm;
- 10 s: 6,2 mm (Campagnolo, Shimano);
- 10 s (narrow): 5,88 mm (Campagnolo, KMC);
- 10 s (narrow, direction): 5,88 mm (Shimano CN–5700, CN–6700, CN–7900);
- 11 s: 5,5 mm (Campagnolo, KMC, Shimano CN–9000).
Akadnak kivételek is jócskán. A SRAM például 6,9 mm csapszélességű láncot is kínál hétfokozatú rendszerhez (PC–10). A Wippermann nyolcfokozatú láncainak csapszélessége 7,2 mm és így tovább, míg bele nem zöldülünk. Az eltérés, mint látható, rendszerint csak egy-két tized milliméter.
Hat-, hét- és nyolcfokozatú rendszerek láncai különösebb következmény nélkül felcserélhetők egymással. Az egyfokozatú láncok közül általában a szélesebbek egyúttal erősebbek is.
Tömeg – Egyfokozatú láncok tömege (96 szem) jellemzően 400–600 g, a többfokozatúaké (110 szem) 300–350 g. Legkönnyebbek a tizenegy fokozatú, könnyített kivitelű láncok, tömegük jellemzően 230–250 g körüli.
Váltást könnyítő rendszerek – Különböző gyártók eltérő megoldásokat alkalmaznak: IG, HG (Shimano), PG (Sram), Exa-Drive (Campagnolo) stb. A rendszerre utaló jelzés szerencsés esetben az alkatrészeken vagy a csomagoláson szerepel. Ennek híján keresgélni kell. A legjobb teljesítményt nyilván az azonos osztályba tartozó alkatrészek együttese nyújtja. A láncok többsége, szerencsénkre, valamennyi rendszerrel csereszabatos. A HG jelzésű lánc és a csak IG rendszerrel csereszabatos lánctányér azonban nem szereti egymást (a lánc gyakran leesik).
Bevonatok – Majdnem minden láncot ellátnak rozsda elleni védelemmel. Legolcsóbb megoldás a vegyszeres fürdő: feketítés, barnítás, foszfátozás. A fémbevonatok – nikkel, króm, cink-alumínium, réz-cink – drágábbak, de valamivel hatásosabban védenek a rozsda ellen. Ráadásul a súrlódást is csökkentik valamelyest. A kenőanyag ellenben kevésbé jól tapad hozzájuk.
A felületkezelő eljárások a kopásállóságot vannak hivatva növelni. Az acél felületét először nemesítik, s azután sófürdőben vagy gázban nitrid-, karbid-, illetve karbonitrid réteget alakítanak ki rajta. A titán láncok aranysárga titán-nitrid bevonata különösen vonzó. Acél láncokon az aranyszínű bevonat ellenben réz-cink ötvözet (sárgaréz).
Az egyfokozatú láncok lapjait olykor befestik. Festés helyett vagy azzal együtt néha teflonbevonatot is alkalmaznak. Utóbbit többfokozatú láncok esetében is. A teflon nem csupán védi a felületeket, hanem a súrlódást is nagy mértékben csökkenti. A különböző tetszetős bevonatok viszonylag hamar elhasználódnak.
Lánchosszúság – A lánc, dobozba vagy zacskóba csomagolva, általában 96 (egy fokozat), illetve 110–116 szemből áll (egy vagy több fokozat). Az új láncot többnyire – egy vagy több tag kiszerelésével – meg kell rövidíteni. (A félszemes láncok szemenként bonthatók.) A szereléshez láncbontó szerszám ajánlott, illetve a 10–11 fokozatú láncokhoz mindenképpen ilyenre, sőt egyedi készülékre van szükség.
Milyen hosszúra szabjam a láncot? – A legegyszerűbb megoldás, feltéve, hogy a régi lánc megfelelően volt méretezve: hozzámérni a régihez az újat (a láncszemek számát kell figyelembe venni). Egyébként kísérletezéssel vagy valamilyen útmutató alapján, esetleg számítással vagy megfelelő alkalmazással kell megállapítani a megfelelő hosszúságot. Ha valaki csak magyarul tud, ne keseredjen el, minden bajra akad gyógyír.
Láncszakadás – Erős János, tudjuk, megbír a medvével, láncot szakítani azonban ő sem képes. Láncaink hosszanti irányban 9000–10000 N húzóerőt képesek károsodás nélkül elviselni. Az oldalirányban ható erőknek jóval kevésbé képesek ellenállni. Valamelyik heveder, rendszerint egy külső szokott eltörni, legtöbbször váltás közben, ha túlságosan igénybe vesszük a láncot. Vagy ami majdnem ugyanaz: a külső lap egyik vége leugrik a csapról, s a lánc szétnyílik.
Kopás, avagy láncnyúlás – Bár a lapok is nyúlnak valamelyest a terhelés hatására, a lánc hosszának megváltozását (hanyagul fogalmazva: nyúlását) mindenekelőtt a csapok, görgőgyűrűk és görgők kopása okozza. (A görgőgyűrű nélküli láncoknál a belső lapok görgőket tartó válla kopik.)
Milyen időközönként cseréljünk – Szabály szerint akkor, ha a nyúlás mértéke elérte a 0,75–1,0 százalékot. Ez akkor is igaz, ha vetésforgóban használjuk a láncokat. Egyesek, mint tudni való, két vagy három láncot fognak munkába: cserélgetik őket néhány száz kilométer hajtás után. Az ilyen eljárás talán jobban kíméli a láncot, illetve a lánctányérokat és lánckerekeket.
Hogyan lehet megállapítani a lánc nyúlásának mértékét? A kerékpárosokat, szokásaik alapján, a következők szerint csoportosíthatjuk:
Méricskélők – Mérőszalaggal, vonalzóval is lehet méricskélni, de nemigen érdemes ezekkel vesződni. Rövidebb szakaszon nincs esély a kellően pontos mérésre. A tolómérős módszer leírása megtalálható itt, s ugyanott a mérősablon használatának leírása is.
Bölcselők – A kerékpárral megtett távolságot veszik figyelembe. Egy olcsóbb lánc (kíméletes használatot és megfelelő karbantartást feltételezve) 2500–3500 kilométer hajtás után érik meg a cserére. Másként fogalmazva, a lánc durván számítva annyi kilométert bír, amennyi az ára. Ez korunkban még nagyjában-egészében igaz. Fiaink és unokáink idejében talán már az olcsó, egyszer használatos lánc (és kerékpár) lesz divatos.
Látnokok – A lánctányérnál mutató- és hüvelykujjuk közé csippentik a láncot, s próbálják (a kerékpár hossztengelye irányában) elhúzni a fogaktól. Ha ez láthatóan könnyen megy, akkor vélhetően eljött a lánccsere ideje.
Szabadkőművesek – Nagyapám nem cserélt láncot, mégis megélt nyolcvanegy évet. Kövessük az ő példáját, és vélhetően hosszú életűek leszünk e földön.
Karbantartás – A lánc karbantartása a titkos tudományok körébe tartozik. Avagy: nincsen olyan módszer, illetve tisztítószer, kenőanyag, aminél ne tudna valaki jobbat.
Tisztogatás – Jót tesz a láncnak ha időnként letörölgetjük, eltávolítjuk róla az olajsarat stb. A tisztogatáshoz csupán eszközökre, pl. rongyra, erős kefére, esetleg némi leleményességre van szükség.
A lánc alaposabb tisztogatása szerves oldószerekkel, pl. petróleummal, zsírtalanítóval vagy mosószerekkel történik. Az erősen lúgos mosószerekkel vigyázzunk: megbonthatják a lánc vegyi védőrétegét. Levesszük a láncot, megfürdetjük, visszatesszük. Kényelmeseknek – nem kell a láncot leszerelni – láncfürdető készüléket is kínálnak, pl. ilyet. Ezekbe ne tegyünk szerves oldószereket.
Mivel kenjünk? – Ásványi eredetű vagy inkább mesterségesen kotyvasztott, esetleg növényi eredetű? Adalék nélküli vagy különböző anyagokkal dúsított? Majdnem mindegy. Fontosabb ennél a kenőanyag minősége és sűrűsége (viszkozitása).
A könnyű olajok hamarabb kifolynak a kenési helyről, és a porral szövetkezve a víz is könnyen elbánik velük. Használatuk következésképpen tavasztól őszig, száraz környezetben ajánlott. A könnyű olajokat képviseli például a műszerolaj, valamint az oldószerekkel hígított olajos permetek többsége.
Nehezebb (sűrűbb) a paraffinolaj, a gépolajok, hajtóműolajok, illetve az oldószerekkel hígított olajos permetek egy része. Még ennél is sűrűbbek lehetnek a szappannal, viasszal stb. dúsított lánckenő olajok. A kifejezetten nyúlós, ragadós kencék inkább télen, illetve nedves környezetben használandók.
A zsírpermet könnyen illanó oldószerekkel hígított petromargarin, azaz hidrogénezett petróleum vagy nehézbenzin. Az ilyen kenőanyag eleinte folyós, az oldószer elpárolgása után azonban zsírrá merevedik. Általában nagy terhelésnek kitett láncokhoz javasolják.
Az olajhoz kevert adalékok kétségtelenül hasznosak, ámde a dúsított kencék árát gyakorta az aranyéhoz igazítják. A finoman eloszlatott szilárd részecskék – grafit, molibdén-diszulfid, teflon, kerámia (bór-nitrid) – jelentősen csökkentik a súrlódást. Az első kettő mellékhatása miatt nem javallott: összekormozza a kerékpáros fülét-farkát is. A foszforsav-észter adalék a rozsda ellenében véd valamelyest.
Hajdanában szokás volt a láncot méhviasz vagy paraffin olvadékában megfüröszteni. A művelet büdös és tűzveszélyes. Ha a lánc nem forrósodik át kellőképpen, viaszból, illetve paraffinból túlságosan sok ragad rajta, s ennek következtében hajlékonyságát elveszíti. Ha valaki mégis hasonló bevonatra vágyna, kísérletezzen viaszos lánckenő permettel.
Csak érdekességképpen említem a száraz teflon permetet (nehézbenzinben eloszlatott nagyon finom teflon por). Permetezés után a benzin elpárolog, s olajmentes, fehéres színű teflon bevonat marad vissza. Ez a kence alig koszolódik, ellenben tartós kenést sem biztosít (60–80 kilométerenként meg kell újítani a bevonatot), és ehhez mérten igen drága.
Hogyan kenjünk? – Lehet a kenőanyagot cseppenként adagolni, olajozó palack, fecskendő, szemcseppentő, ecset, pálcika stb. közbenjárásával: minden görgőre egy-egy csöppet. E jól bevált módszer permetező palackok esetén sajnos nem működik. Hiába az igyekezet, a permet jó része kárba vész, illetve olyan helyre jut, ahova nem kellene. Tegyünk rongyot stb. a lánc „mögé”, s az megfogja a fölösleget.
Én elszabtam, te elszabtad… utólag már kenhetjük! – Disznózsír, étolaj, faggyú, kocsikenőcs, lenolajkence, margarin, vaj és hasonlók – ezekkel csak a legnagyobb szükségben próbálkozzunk. (Jobb őket kenyérre kenni, mint a láncra. Bár így is, úgy is élvezhetetlenek.) Nevezettek nem eléggé tiszták, vegyileg nem eléggé állékonyak (a növényi olajok többsége például a levegőn hamar kikeményedik, az állati zsiradékok pedig avasodnak), ráadásul annyi port gyűjtenek, mint a földön vonszolt szalonna. Nagyobb mennyiségben alighanem a kutyák érdeklődését is felkeltik. Csavarlazító, rozsdaoldó és a hasonló olajos permetek éppenséggel megfelelnének, ámde túlságosan híg a levük. Kenőképességük gyenge, és néhány tucat kilométer után eltűnnek a láncról.
Kapocs vagy csap – Többnyire minden fajta lánchoz kapható patentszem, némelyik lánc pedig (a gyártó ajánlása szerint) összekötő csappal szerelendő. A kapocs lényegesen jobb anyagokból készül, mint a lánc. Lapjait például bóracél lemezből vágják ki. Az összekötő csap, hasonlóképpen, különleges anyagból készül.
Vannak egyszer- és többször használatos kapcsok. Az összekötő csapok, kialakításuktól függetlenül, egyszer használatosak. Nem mellékesen, agyongyötört kapcsot sem tanácsos, még ha a szabályzat engedi is, többször felhasználni.
Egyfokozatú láncokhoz rugós biztosítóval szerelhető kapocs jár, többfokozatúakhoz furatos vagy hornyos. A legtöbb gyártó általában jelzi, láncaihoz milyen kapocs használható. Útmutató híján érvényes szabály: a kapocs csapszélessége legyen legalább 0,2 milliméterrel több, mint a láncé. (Néhány tizedmilliméter eltérés a nagyobb értékek irányába nem számít.) A kapcsok fel- és leszerelése nem ördöngösség, általában azonban próbára teszik a kerékpáros türelmét. A szereléshez kapható segédeszköz (küllőből hasonlót magunk is készíthetünk), illetve célszerszám is. Utóbbi jobbára nélkülözhető. Félszemes lánchoz – amint a rend kívánja, tudniillik ezek szemenként bonthatók – félpatentszem kell. Ez nem más, mint egy hajlított hevederű láncszem, amit sajnos csak láncbontó szerszámmal lehet rendesen kezelni.
Bizonyos láncokat, mint említettem, a gyártó által ajánlott összekötő csappal kell szerelni, és hozzá még egyedi szerszám is szükségeltetik. Mindenben a gyártó útmutatásához kell igazodni, különben könnyű melléfogni. Nem mindegy például, milyen irányban préseljük be a csapot stb.
Milyen láncot vegyek? – Egysebességes vagy agyváltós kerékpárhoz egyfokozatú lánc való. Ha a rendszerben láncváltó is van, akkor többfokozatú lánc a megfelelő. A fokozatokat illetően irányadó a fogaskoszorú lánckerekeinek száma, illetve a gyártó ajánlása. Hat-, hét- és nyolcfokozatú rendszerek láncai, mint mondottuk, különösebb következmény nélkül felcserélhetők egymással. A kilenc, és még inkább a 10–11 fokozatú rendszerek kényesebbek: velük kapcsolatban a kerékpár-, illetve az alkatrészgyártók ajánlását is figyelembe kell venni.
Hétköznapi feladatokra (rövidebb kirándulás, helyi közlekedés) megfelel az olcsóbb lánc is, különösen, ha a tulajdonos nincs nyereghez enyvezve. Jó esetben a Gazdaságos is legalább egy évig szolgál (2500–3500 km). Fémbevonattal ellátott láncot általában nem kifizetődő vásárolni. Jószerével egyetlen előnye a fényes külső. Megfelelő karbantartás híján ugyanúgy rozsdásodhat, mint közrendű testvére. Jó pénzért természetesen akad erre is orvosság. A gyártók egyike-másika rozsdának nagy mértékben ellenálló láncokat is kínál. (Mellékesen jegyzem meg: az ilyesfajta láncnak is jót tesz a tisztogatás, kenés.)
Nem hétköznapi felhasználók általában a drágább alkatrészek felé kacsintgatnak. A jobb minőségű láncok erősebbek, rendszerint csendesebben, némileg kisebb ellenállással futnak, valamivel határozottabban váltanak. Ellenállóbbak kopással, rozsdával szemben, ennélfogva (általában) tovább bírják a szolgálatot. BMX kerékpárok tulajdonosainak különlegesen megerősített, illetve hajlított hevederű láncokat is kínálnak.
