@S-Péter: Nagyjából negyven éve vagyok kétkerekű. Volt egy pár nyergem ez idő alatt. Olyannal nem találkoztam, amire 10 óra ücsörgés, illetve kb. 180 km hajtás után is üdvözült arccal szálltam volna vissza. Kétszázötven kilométer tekerés után még a leszállás is nehezen megy, legyen bármilyen jó a nyereg.
Általánosságban: legjobbak a feszített bőr ülőkék, 15 db ezresből azonban nem jön ki egy rugóval alátámasztott Brooks túranyereg. (Használtan esetleg.) Ráadásul a bőr nem szereti a nedvességet, vigyázni kell, ne ázzon meg.
A műanyag kocsonyával töltött nyergek nem osztják el elég nagy felületen a terhelést, következésképpen 150 km után a legtöbb embernek kényelmetlenek. Ha széles és kemény az orruk, akkor nyomorgatják a belső combizmokat. A műanyag habbal töltött nyergek osztják el legjobban a terhelést, de ezek is hasonló hibákkal terheltek. (Fakírok, a mondottak ellenére, a vasalódeszkához hasonló ülőkére esküsznek.)
Egyszóval próbálkozni kell. Hiába jó egy nyereg az egyiknek, egy másiknak kínzóeszköz lehet. Kinek a pap, kinek a papné, s nekem a lánya.