@azaki71: A mai napon a Merzse-mocsár környékén kerekeztem. Afféle tél végi alapozásnak szántam. Kb. 60 kilométert lehet arrafelé kószálni, ha az ember fia be akarja járni a területet keresztül-kasul. Meglepően vad vidék, annak ellenére, hogy ott a repülőtér, no meg a környező települések is. Jószerével tiszta homok az egész terep.
Hát bizony bevezetőnek sok volt a 60 kilométer, homokon, egy szuszra. Mire hazaértem, úgy ültem a nyergen (egyébként kiváló ülőke), mint egy rakás trágya. Most szedtem össze magam. Szittya fenekemnek viszont meg sem kottyant a próbatétel.
Mindezzel azt akarom mondani, nem minden a jó nyereg. Ha nem vagy kellően edzett, nincs megfelelő tartásod, ne indulj hosszú útra. (Különösen ne nyári melegben.) És enni kell, két-három óránként, mert ha nem teszed, kifogy belőled az erő, nem bírsz lábaddal rugózni, s teljes súlyod a nyeregre nehezedik.
@fpeter: Ami a vazelint (a bórsavas fajtát) illeti, veszel 100–200 grammot, s kenheted magad keresztben, hosszában, átlósan. És nem gond, ha az izzadság lemossa, a ruha felszívja, mert a bórsav rosszul oldódik, egész nap kifejti áldásos hatását.
Biztosan jó az általad mondott kence is, csak hát az ára. Az olcsóbb, ricinusolaj alapú kenőcs ugyanazt tudja. (Neve sajnos nem jut eszembe.) Sűrű és ragacsos, mint a kátrány, és kérdéses nyomokat hagy gatyádon, ha történetesen világos színű alsót viselsz. Szóval ennek is megvannak a hátrányai.
Nagyapám – nyugodjék! – az őskőkorban birka- vagy marhafaggyúval kente berepedezett bőrét. Tökéletes volt. Rajongott is az öregért minden kutya a faluban.