Izgalmas a téma, hozzászólok. :)
Az ásványi olaj is tud valamennyi vizet felvenni, de az tized százalékban mérhető, a DOT-nál meg annál azért jóval több, százalékos érték. Ennek elméletileg az oka, hogy az ásványolaj szénhidrogén alapú, a DOT polisziloxán alapú (SiO2 csoportok, n-szer). A polisziloxán tele van oxigénekkel, ahhoz szeret kötni a víz hidrogénje hidrogénkötéssel, a szénhidrogén főleg csak szénnel és hidrogénnel (meg persze, némi szennyező fémionnal, kénnel, stb, de az általában ppm-es nagyságrendű, így nem jelentős), és ahhoz nem annyira. De, fizikailag abba is bele tud keveredni valamennyi, az okozza a tized százaléknyi vizeket. Az általában kolloid módon van benn, tulajdonképpen egy emulzió, csak fordítva, mint pl a tej esetén, ahol a vízben vannak diszpergálva a zsírcseppek, és nem az olajban a víz. A sziloxán-nál az oxigén és a víz protonja közötti hidrogénkötés tud kialakulni, ami már egy picit kémiai oldást is jelent, és emiatt többet fel tud venni.
Másrészt Én a légtelenítést így szoktam csinálni (SLX M665-ösnél).
1. Rendszert összerakom teljesen, lehetőség szerint úgy, hogy ne szívárogjon később, ez azért sejthető, mert a roppantógyűrűknek pont ez a lényege.
2. A fékkarnál nem teszem még rá a tartályfedelet, hogy ne legyen zárt a rendszer és el tudjon menni belőle a levegő
3. Fellógatom az egészet, általában az állványba befogott kormányra szoktam visszacsavarozni, egyenes tartállyal, majd ellenáramban, azaz alulról felfelé feltöltöm olajjal, egy mezei 10 mL-es injekciós tűvel, amin van egy kis szilikoncső, ami pont rámegy a féktest töltőcsavarjára, így lehet játszani a nyit-zár-nyit-zárral, anélkül, hogy sok levegő menne be a fékbe.
4. Amikor fenn, a tartályban megjelenik a folyadék, megállok, alul bezárom, simán rajtahagyom lifegni az injekciós tűt, hogy megőrízzem a légmentességet és ekkor megrángatom sokszor a fékkart, hogy elinduljanak benn a buborékok felfelé. Sőt, gumikalapácssal meg is szoktam kalapálni a féknyerget, vezetéket, hogy rásegítsek a Buborék kilakoltatásában. ;)
5. Ekkor fenn, kicsit lejjebb ereszkedik a tartályban a folyadékszint, mivel a bubik által foglalt hely helyére olaj megy
6. ha ez megvan, alul csavar kinyit, tovább tölt, lehetőség szerint minél légmentesebben (de mivel rajta hagyom a fecskendőt előtte lifegni, az megoldja ezt a problémát) és rátöltök még. Viszont ekkor már a tartályban minél jobban feltöltöm. Majd ismét bezár, rángat, kicsit kalapál. De pont az ismétlés miatt, annyira nem tragédia, hogyha mégis megy bele egy kis levegő, főleg, ha a tetején van már benne elég olaj, az majd kikompenzálja.
7. Amikor már lehet érezni rángatáskor, hogy egyből fog, azaz nincs levegő, akkor bezárom, leveszem a fecsit és fenn, a tartályba maradék olajat töltök, teljesen szintig, még csak úgy passzióból egyszer-kétszer megrángatom, aztán tartály lezár, és kész.
Amire figyelni kell, hogy néha a bubiknak idő kell, amíg felérnek lentről, úgy ott érdemes türelemmel várni, valamint értelemszerűen a dugattyúk között benn van az autentikus légtelenítő elem, shimanonál az a sárga színű. Ezzel a technikával kb fél óra egy fék, várakozással együtt, és egyelőre még nem csalódtam benne.