Salkammergut 2011 beszámoló
A D, 53 km-es távon indultam; nevezés után SMS-ben kaptam meg a rajszámomat. A rajtszámon rajta volt a nick nevem is, amit nevezéskor adtam meg. Mint másoktól megtudtam ezzel voltak problémák, mikor a poénos nevező Balekbéla, meg hasolnókat adott meg a haverjánál és azt írták rá a rajtszámra :)
Egész pénteken zuhogott az eső, szóval volt egy kis para a dagonyával kapcsolatban.
Itt 3 blokkban indították a D távot; én szerényen az elsőben szerettem volna indulni (3:30-as időnél gyorsabbak) Tavaly 2:1x-et ment az első; akármilyen világbajnokok vannak itt, 53 km-en csak nem kapok több mint 1 órát - gondoltam magamban :)
Sikerült ismét eldumálnom az időt, így a rajt előtt 1 órával kezdtem el átöltözni, beállítani a gépet (tárcsafék, teleszkóp, guminyomás) A chip és rajtszám felszerelése után szembesültem azzal a helyzettel, hogy nincs mivel levágni a felesleges részeket, ami mellesleg még a lábamba is belelógott tekerés közben :) Akkor már csak 25 perc volt rajtig, és még be is kellett volna melegíteni. Láttam az expon egy Magura szervízsátort; gyorsan odamentem. Természetesen tele volt. Miután sorra kerültem kedvesen levágtak minden lógó gyorsrögzítő részt. OK, akkor eszembe jutott, hogy nincs vizem. Gyorsan visszatekertem a kocsihoz és töltöttem fél kulacs ásványvizet. Sajnos csak szénsavas volt :) Miután rajtolásra kész voltam rohantam bemelegíteni
11:00-kor volt rajt, 10:59-kor bepofátlankodtam a mezőny közepére kordonmászásos technikával :)
Rajt. Az elején az itthon megszokott nyélen tekerésre számítottam, de teljesen korrekt tempóban ment a mezőny (vagy én álltam túl hátra?). A pálya kb. úgy nézett ki, hogy emelkedő-jeltő, emelkedő-lejtő. Az első 500 m szintes mászást 165-ös pulzussal tök könnyedén ment; szépen elkezdtem darálni a versenytársakat, a megelőzött magyarokat biztattam.
Első frissítés ponton feltankoltam egy teletöltött powerbaros kulaccsal meg pár banánnal. Tényleg nagyon furcsa a frissítés a hazai versenyhez szokottaknak! Kb. 10 asztal volt összetolva, ahol a nagymama barackos sütijétől kezdve a narancson át kb. 15-féle frissítő volt kirakva!
Aztán elérkezett az első lejtő; komolyan nem hittem el, de az első nagy kő előtt satufékkel megálltak az osztrákok, és elkezdték tolni lefelé! Mint később kiderült az Alpokban csak a kijelölt kétnyomtávos dózerutakon lehet tekerni, ezért hiányzott köves-gyökeres ösvényes tudás. Sajnos sok helyen 1 nyomtávos volt az út, így előzni sem tudtam. Utána voltak szétfékezett saras, vizes lejtös részek, ahol én sem kockáztattam, és inkább gyalog mentem; (meg úgy sem tudtam volna megelőzni az előttem bénázó osztrákokat)
A lejtő végeztével kezdődött a táv legnagyobb mászása, ahol 7 km-en keresztül kellett felmászni 580-ról 1200 m-re. Na ez volt az a rész, amire itthon nem lehet felkészülni, "szóval nyomom amíg bírom" felkiáltással nekivágtam. Pár 100 m mászás után állva hagyott egy tandem MTB :) Az emelkedő vége felé kezdett elfogyni az erőm, és pszichikailag az is teljesen padlóra tett, hogy egy 20 éves cseh kiscsaj is megelőzött; nagyon megörültem, mikor a távolban megláttam az út felett az eget. Sajnos itt a pálya balra fordult, ahol újabb minden eddiginél meredekebb rész fogadott.
A tető után dózerút és 1-2 sávos köves gyökeres részek váltakoztak. Az utóbbin rögtön dobott egy hátast az egyik osztrák, de a többieknek sem nagyon feküdt ez a rész. Kb. Normafától Ördög-orom felé vezető út köves végéhez hasonlított ez a szakasz, szóval itt jól mentem. Ezen a részen volt a verseny logóképévé vált kiszögellés is, ahol érezhetően lassított a mezőny, hogy gyönyörködjön a körpanorámában. Utána meg azért cammogtak az emberek, mert a kedves szervezők elfelejtették kivilágítani a leghosszabb alagutat, amin tapogatózós és lassan tipegős technikával sikerült keresztüljutnom! Nem tudom hogy mehetett át itt az élmezőny! Lehet, hogy úgy mint én, csak gyorsabban tapogatóztak :)
A lejtő után jött egy 6 km-es sík rész, ahol próbáltam jól helyezkedni. Szerencsére egy cseh srác megnyomta a verseny végét, és 33 km/h-val tudtam utazni rajta. A végén még sprintelni is volt erőm, így 44 km / h-val szakítottam át a célszalagot!
3:17:57 lett az idő (16,8-as átlag; 58 km/ h maximum sebesség), ami a 1018 beérkezőből az abszolút 280. helyhez volt elég (magyarok között absz. 5.). Célba érkezés után 1 perccel SMS-ben megkaptam az időeredményt, és a helyezést!
A célban szintén terülj-terülj asztalkám, utána zuhanyzási lehetőség, bringamosó, bringaörző, masszázs és tésztakaja.
Este a 220 km-es táv eredményhirdetés, osztrák népviseletbe beöltöző Gary Fisher után következett a tombola! Itt 6500 eur összértékű nyereményeket sorsoltak ki, köztük egy 3000 eurós kerékszettet! 2 magyart húztak ki, de egyik sem volt jelen :(
Érdekes a hazai versenyek után kijutni Európa 3. legnagyobb, 4.500 indulós versenyére. Felesleges összehasonlítgatni az itthoni megmérettetésekkel; teljesen más piac, pénz és terep.
képek itt
